Íme egy átlagos remake receptje: vegyünk el minden eredetiséget, ami az korábbi változatot klasszikussá tette, a történet gerincét tartsuk meg, de ha horrorról/thrillerről van szó, vágjuk le belőle az olyan részeket, melyektől a kedves néző rosszabbul aludna, távozzanak kisimult ráncokkal a moziból... Ha van pénzünk, dobjunk be egy-két sztárt nézőcsalogatónak, de nem kell őket nagyon meghajtani, ha hoznak egy átlagos vagy annál kicsit rosszabb alakítást, az már rendben van! Viszont az akciókat pörgessük fel rendesen, erre való a pénz, és ez majd leköti a nézőt rendesen...

A készítők nagyjából ezt a képletet alkalmazták Jack Finney sci-fi klasszikus regényének immáron negyedik feldolgozásánál. Az első Don Siegel munkája, az Invasion of the Body Snatchers (1956), még a szocializmus uniformizálása táplálta a hátteret a földönkívüli emberrablós sztorihoz, Philip Kaufman '78-as (és mindközül a legjobb) verziójánál a Watergate hangulat szolgáltatta ezt, az 1994-es változat, melyben a cselekmény átkerül egy katonai bázis zárt keretei közé, az AIDS-től való félelmet használta ki. És a mostani alkotás? Mi másból merítene, hogy aktualizálja a mondanivalót, mint az iraki helyzetből. Ezenfelül fér bele némi társadalomkritika is, mellyel szembe megy az előző művekkel, hogy megkérdőjelezi, biztos, hogy olyan rossz lenne-e egy földönkívüli megszállás? Nem lenne több háború, erőszak, békében élhetnénk együtt... Mindez nagyot dobhatna a filmen, ha tálalással nem vágják haza az egészet. És mindez Oliver Hirschbiegeltől, A bukás rendezőjétől? Jó, jelen esetben nem lehet annyira hibáztatni, hiszen az ő által leforgatott filmet a producerek elégedetlensége miatt, számos helyen újraforgatták mindenféle társrendezővel. Ezért kiváncsi is lennék egy esetleges Director's Cutra...

A történet egyébként az, hogy egy űrsikló meghibásodik, és lezuhan a Földre, de már az ózonrétegnél darabokra robban (nagyjából az egyetlen jó jelenet a filmben), és szétszóródik Amerikában. A maradványain azonban valamiféle idegen organizmus van, ami megfertőzi a vele kapcsolatba kerülő embereket, és érzés nélküli zombivá változtatja őket. A főszereplő pszichológus csaj, Nicole Kidman is kap egy köpetet, szóval innentől kezdve nem szabad elaludni, ugyanis ilyenkor megy végbe az átalakulás. Barátjával, Daniel Craiggel próbálják felvenni a harcot az idegen megszállással szemben.

Ami azt illeti, Nicole Kidmant lehetne dicsérni alakításáért, hiszen elég meggyőzően hozza a fiáért és az emberiségért anyaoroszlánként küzdő nőt. De nem dicsérem, mert színésznő, ez a foglalkozása, ezért kapja hatalmas fizetését, ennek kéne a minimumnak lennie. Daniel Craigről már ennyi pozitívumot sem lehet elmondani, jelenléte nem oszt, nem szoroz a filmen, egyszerűen csak van, de játéka senkiben sem fog mély nyomot hagyni. És, hogy hol van Donald  Sutherland alakításától, te atyaúristen!

Viszont, akik nem látták egyik korábbi változatot sem, még az is lehet, hogy remekül szórakoznak majd. Az alkotók mindent igyekeztek megtenni ezért: van itt hajsza, menekülés, autós üldözés... Ennyit tudnak nyújtani. Illetve még a szánalmasan gyenge befejezéssel megadják a kegyelemdöfést művüknek. Ha egy két órás Végtelen határok epizódról lenne szó, nem lenne sok kifogásom. Egy 80 milliós szuperprodukció esetében viszont más a helyzet...

Értékelés: 40%