Bár továbbra is megmaradunk filmes blognak (ezt így királyi többesben), de ha már a Sziget fesztivál szervezői voltak olyan jófejek, hogy sajtójegyet biztosítottak a blogomnak, örömteli kötelességem, hogy naponta beszámoljak róla pár sorban.
Nos, az első napon be kell, hogy valljam nem sok mindent láttam. Már délután 3-ra ki kellett másznunk, mert a programszervezők legidegesítőbb húzásának köszönhetően akkor kezdődött a nagyszínpadon az Anti-Flag. A koncert valami elképesztő volt: az az igazi energiától duzzadó nu-punk zene, az ahhoz passzoló ugrálós, impulzív előadásban. Nem lehetett nem tombolni rá, igazi bad ass show volt, régen volt részem ekkora koncertélményben. Remekül felpörgetett a nap további részére. Főleg a For Blood And Empire lemezükről játszottak, amit annak idején szénné hallgattam. A legkellemesebb meglepetés azonban a közönség okozta: simán be lehetett jutni a második sorba és ott is csak elvétve volt pogó, nem kellett attól tartani, hogy mikor kapsz egy bakancsost az arcodba.
Őket követte a MGMT, aminek csak az elejébe hallgattunk bele, nekem az az igazi lagymatag délutáni matinénak tűnt, úgyhogy inkább beültünk valamelyik vendéglátó egységbe, ahol aztán jól meg is feledkeztünk magunkról, és legközelebb, amikor a nagyszínpadhoz értünk, már The Kooks nyomta. Egész kellemes a zenéjük, bár rám nem tettek túl mély benyomást, szóval hamar továbbléptünk, és hajnalig csak ténferegtünk egyik helyről a másikra. Megismertem egy csajt, akinek feltett szándéka volt, hogy ő most leitat (ilyen mázlija is ritkán van az embernek), és valóban sorban hozta a pálinkákat, szóval reggelre sikerült alaposan elázni...
