Ha egy filmet a legnagyobb mozis adatbázis közönsége röviddel a bemutatása után minden idők legjobbjának választ, és még a legkérgesebb szívű kritikusok is csak túláradó lelkesedéssel képesek róla beszélni, ott az ember valami csodát, valami filmes messiást vár. Pedig az új Batman nem az: csupán minden idők legjobb képregényfilmje.
A film egy akkora élményben részesít, melyet az engem megelőző generáció olyan produkcióknál élhetett át bemutatójukkor, mint a Terminátor 2 vagy a A bolygó neve: Halál. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a 2000-es évek eddigi legjobb pop-corn mozija, ami mégis több annál. Az elképesztően sötét atmoszféra, a hozzá zseniálisan passzoló zene, az egyedi stílus és a témához való hozzáállás, a hihetetlen színészi játékok már-már művészi szintre emelik a filmet. Egy sötét vízió, mely besszippant és nem ereszt el magától. Christopher Nolan egy teljesen komplex világot épített fel, mely mellett az eddigi filmes Batman-próbálkozások, beleértve Tim Burton filmjeit is, nevetségesnek hatnak. Ebben a világban hús-vér karakterek mozognak, melyeket látva, bármilyen abszurdak is, egy perc alatt elfelejtjük, hogy egy képregény lapjairól származnak.
És akkor térjünk rá Heath Ledger játékára. Egyszerűen nem lehet szavakkal leírni, amit a vásznon láthatunk belőle. Ő maga Joker, az egyik legerőteljesebb, legfélelmetesebb, legelmebetegebb filmes főgonosz, akivel valaha találkozhattunk. Szerencsére a készítők egy percig sem próbálják megmagyarázni az eredetét, Joker egyszerűen van, jön és pusztít. Egy démon, mely fáradhatatlanul az emberiség fizikai-lelki nyomorbadöntésén mesterkedik, megállíthatatlan és teljességgel kiszámíthatatlan. Pont ez utóbbiból származik a film másik hatalmas erénye. Nekem eddig a legnagyobb bajom a képregényfilmekkel az volt, hogy szinte mindig lehetett tudni, mikor mi fog következni, hiányoztak a meredek fordulatok. Nos, A sötét lovagban csak úgy kapkodhatjuk a fejünket az újabb és újabb csavarok láttán. Ehhez pedig csak ilyen anarchista szereplő kellett. Fogalmam sincs, hogy ha folytatást csinálnak Heath Ledger nélkül, hogyan lehetséges majd ezt a filmet felülmúlni. Nagyon valószínű, sehogy. Az ő játéka mellett Jack Nicholson alakítása nem több, mint vásári mulatság.
Azért a többi szereplő is megérdemel néhány jó szót, de elég csupán a neveket felsorolni: Christian Bale, Morgan Freeman, Michael Cain, Gary Oldman. Azt hiszem őket felesleges most méltatni, nyilván nem most hagyta őket cserben tehetségük. Ellenben Aaron Eckhartot nem lehet kihagyni. Harvey Dent, majd későbbi Kétarcként ő áll a film drámai középpontjában, illetve a cselekmény gyújtópontjában, az ő tragédiája szolgáltatja a film kvázi mondanivalóját. Mind színészileg hibátlan alakítást nyújt, mind fizikai megvalósítása tökéletes. Örökre elfeledteti Tommy Lee Jones egykori szánalmas ripacskodását.
Hatalmas pozitívum az is, hogy annak ellenére, hogy PG-13 besorolású filmről van szó, egy percig sem érezni a finomkodást, az alkotók a pattanásig kihasználták a korhatár nyújtotta lehetőségeket. Eszünkbe sem jut, hogy részben egy nagycsaládosoknak készült filmet nézünk. Folyamatos akció, dinamikus történetvezetés, egyszerűen tanítani kellene. Ennek a filmnek nincsenek csúcspontjai, csupán egyetlen egy: de az két és fél órán keresztül tart.
Értékelés: 100%
