Kezdjük ott, hogy kábé A nagy Lebowski óta nem jutott egységnyi időre annyi idézhető beszólás, mint az In Brugesbe. Ami itt van kérem szépen, az a forgatókönyvírás zsenialitásának csúcsa, még Tarantino is bebújhat a sarokba az elképesztő szövegek hallatán. Mindez egy 38 éves fiatalembertől, akinek ez az első nagy játékfilmje, ritka teljesítmény. Az úriember eddig elsősorban színházban dolgozott, illetve már lerendezett egy rövidfilmet, amivel kapásból Oscar-díjat nyert.

Két bérgyilkost egy akció után a főnökük Brugesbe küld egy rövid időre felszívódni. A pár idős tagja nagyon élvezi a történelmi város milliőjét, illetve a felfedeznivaló kultúrális látnivalók tárházát, míg a másik, nagyvároshoz szokott fiatal srác annál inkább szenved. Nem csak, mert szarik mindenre, aminek köze van a művészethez, kultúrához, hanem mert első akcióján van túl, amit rögtön el is cseszett: véletlenül kinyírt egy kisgyereket is.

Bár a hihetetlenül zseniális forgatókönyv dícséretével kezdtem, rögtön le kell szögezni, hogy a film cseppet sem vígjáték. Vagyis az, egy mély emberi drámával vegyítve. Két férfi pokoljárását láthatjuk a purgatóriumban, ami nem más, mint Bruges, ahogy ezt egy festmény szimbólikussá teszi, nyomukban pedig a végzet a feldühödött főnök szerepében, Ralph Fiennes visszafogott, de erőteljes alakításában. Olykor ijesztőbb, mint a Vörös sárkányban. A filmet sok helyen hasonlították a Nem vénnek való vidékhez, nem véletlenül: mindkettő a sors megállíthatatlanságáról szól, mindkettőben szimbólikus jelentőségű a helyszín, csak másként. Míg a Coen-testvérek filmjében a sivár táj az emberek lelkiállapotát és a világ értékvesztettségét tükrözi, az In Brugesben ellenkezőleg: a pofás, gyönyörű kisváros teljes kontrasztot ad az erőszakhoz, a vívódáshoz és a belső pokolhoz.

Oké, nem tudom, hogy hányszor írtam már le a zseniális szót, de tényleg az, ahogy Martin McDonagh ezt az alapvetően komoly, depressziós témát bátran keveri groteszk és abszurd szituációkkal és szereplőkkel, mint például egy rasszista törpe figurájával, kokain-használattal kapcsolatos eseményekkel, azt nem lehet másként nevezni. És zseniális a színészek összjátéka is: Colin Farrell a film egyik legnagyobb meglepetése, elképesztően tehetséges színész. Eddig is tudtam, hogy jó, de hogy ennyire... Az idősebb szereplők, mint például Brendan Glesson pedig hozzák a tőlük elvárt szintet. Az év eddigi legjobb filmje!

Értékelés: 90%

U.i.: A magyar, khmm... Erőszakik címért pedig simán beperelném a forgalmazót, ha bármiféle anyagi/szellemi közöm lenne a filmhez. Itthon jól meg is bukott...