Jason Reitman rendező (Thank You For Smoking) hitvallása, hogy sokkal közelebb lehet hozni, sokkal szerethetőbbé lehet tenni a szereplőket egy dráma kapcsán, ha humorral vegyítjük a cselekményt. Egy 16 éves lány teherbeesésének története nem éppen vidám téma, minden adott lenne egy felkavaró (pontosabban felkavarni akaró) sorsdrámához, ám Reitman mégis inkább egy teljesen életigenlő, többnyire kellemes hangulatú filmet készített. Az eredmény, ami az anyagiakat illeti, meg is lett: a hollywood-i szinten fillérekből, 2.5 millió dollárból forgatott mozi már bőven átlépte a 100 milliós bevételt.

A középiskolás Juno valószínűleg elbliccelte a szexuális felvilágosító órákat, és miután lefekszik osztálytársával, kész a baj. Az abortusztól megijedve inkább úgy dönt, kihordja a gyermeket, és örökbeadja egy yuppie házaspárnak. Ellen Page (Hard Candy) megint egy kicsit őrült, vagány csajt alakít tele energiával. Játéka Oscar-jelölést is kapott, és hacsak nem tűnik el a süllyesztőben, a kokain rabságában, mint már sok, vele hasonló korú színésznőtársa, előbb-utóbb nyílván meg is kapja azt. Elképesztően tehetséges a lány 21 éves kora mellett. Az aktus férfi tagját alakító Michael Cera tulajdonképpen ugyanazt a típusú lúzersrácot alakítja, mint a Superbadban. Igaz, a szüzesség elvesztésének tárgya egészen más oldalról közelítődik meg.

Sokan kárhoztatták a filmet valószínűtlen párbeszédei miatt, hogy a főszereplő 16 éves csaj olykor egy bölcs, kissé megtört öreg élettapasztalatával, arroganciájával és világból való kiábrándultságával van felruházva. De a Juno tündérmese, és így nézve teljesen megférnek ezek a karakter-túlrajzolások, az egész művet áthatja valami túlzó giccsesség. Nem az a hollywood-i típusú nyáladzás, sokkal inkább a francia romantikus filmekre jellemző szentimentalizmus. És a Juno szímpompás képei is ezt a hatást erősítik.

A film megkapta a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar díjat, a legjobb filmnek járóról azonban lemaradt. Teljesen érthető módon: Jason Reitman mozija nem egy nagyszabású, évtizedeket átívelő és a történelmet monumentális képekkel érintő, romantikus dráma, mint a Vágy és vezeklés. Nem is olyan bivalyerős, mint a Coen-testvérek zseniális, brutális bűnügyi története, a Nem vénnek való vidék, mely végül el is vitte a díjat. A Juno szimplán egy jó film, egy kellemes élmény, ami után a néző kicsit jobban érzi magát. Nem ezekből lesznek a klasszikusok, de ilyenekre is szükség van. Mi az, hogy!

Értékelés: 80%