(Ez az írás erősen tartalmaz spoilereket mindkét film végkimenetelével kapcsolatban, ezért csak csak azoknak ajánlom, akik mindkét művet ismerik.)
Tegnap volt a free-tv premierje a Collateral - A halál záloga című filmnek, ami remek alkalmat adott az újranézésére. Előszőr még három éve láttam, a mozibemutatója idején, és egy remek thrillerként maradt meg bennem, most újranézve azonban már többnek érzem annál. Senki nem fényképezi úgy az éjszakát, mint Michael Mann.
Max (Jamie Foxx) egy los angelesi taxist játszik, akinek beszáll a kocsijába Vincent (a megöregített Tom Cruise), aki egy nagyobb összeg fejében arra kéri, hogy fuvarozza egész éjszaka. Azt állítja, hogy üzleti ügyei vannak, és reggel már megy is a repülőtérre, amint végzett. Hamar kiderül, hogy Vincent bérgyilkos, akinek öt állomása alatt öt embert kell eltennie láb alól. Szóval a végül e két ember összecsapásába torkolló film ez alatt az egy éjszaka alatt játszódik. De miköze mindennek a Harcosok klubjához?
Michael Mann a történetet a végső összecsapást leszámítva tisztán elmesélhette volna egy tudathasadásos személyiség történeteként is. Persze ez rengeteg filmre igaz lehetne, és 2004-ben ez a téma már banális közhelynek számított, de ha ezt az utat választja, nagyban hasonlí
tott volna az említett filmre. És nemcsak a skizofrénia miatt. Max egy átlagos taxis. Éjszakánkánt dolgozik L.A.-ben, a bűnös városban, egymást váltogatják az utasok, útját bűn veszi körül. Álmogat dédelget arról, hogy majd nyit egy luxus limuzin-társaságot, de nem tesz egy lépést sem érte. Frusztrációi elől egy trópusi szigetet ábrázoló kép jelenti a menedéket. Mielőtt Vincent beszállna a taxijába, előző utasa Annie, az ügyésznő, aki megigézi Maxet, és a lány a számát is megadja. Ekkor jelenik meg Vincent, a jó megjelenésű, művelt és határozott gyilkos, mint valami felettes én. Nem tudni honnan jött, hová tart, csak egy éjszakát tölt a városban, hogy megtisztítsa négy bűnözőtől és Annietől. És bár Vincent nem az az anarchista típus, mint Tyler Durden, nem akarja megváltani, pontosabban fogalmazva eltiporni a világot, azért sikerül felnyitnia Max szemét néhány dologgal kapcsolatban rövid együtt töltött idejük alatt. Rávilágít Max elfuserált életére, gyávaságára, döntésképtelenségére, meg úgy általában az emberi élet lényegtelenségére. Vincent ugyanazzal a határozottsággal söpri félre a lényegtelen dolgokat, nem kímélve az emberi életet sem, mint Tyler. Később pedig, hogy tulajdonképpen hőst csinál belőle azzal, hogy maga ellen fordítja annak köszönhetően, hogy Annie is rajta van a halállistáján. Míg addig a pontig Max csak el akart menekülni előle, innentől kénytelen szembeszállni vele. És film végén, mikor hajnalban Max és a lány kiszáll a metróból, Max már nem ugyanaz az ember. Eltelt egy éjszaka, ami megváltotta az életét...
A közöny és felszínesség városában pont egy hidegvérű bérgyilkos, aki tisztábban lát. Enyhén ironikus. Más hasonlóság is felfedezhető a két film között, például a finálé előtti jelenet, melyben Max pont úgy lövi be az toronyház ütésálló ablakát, mint Edward Norton a másik alkotásban. Vagy az a jelenet, amikor Vincent arra kényszeríti a taxist, hogy olvasson be aljas főnökének. Mindezek a közös vonások nyilvánvalóan a véletlen művei, mindössze érdekes összevetni ezt a melankolikus thrillert minden idők egyik leganarchistább alkotásával.
