Négy gimis fiatal száguld éjszaka az országúton, épp buliba tartva. Ahogy suhannak a nyitott sportkocsiban, a kocsi vezetője, a suli egyik menő sráca, Chris Pratt lekapcsolja a fényszórót. Csak a csillagok világítanak, melyek hirtelen szinte elérhetőek leszek. A végtelen szabadság pillanata. Majd Chris felkapcsolja a villanyt, de már nem tudja kikerülni a közeledő kombájnt...
A fiún kívül csak szerelme éli túl a balesetet. Két barátja meghalt. Chris a tragikus napon kívül nem sokra emlékszik múltjából. Folyamatos memóriazavarokkal küzd, egy kisegítő iskolába jár, és minden nap látja volt barátnőjét, de soha nem szólnak egymáshoz. Egy vak férfival lakik albérletben, éjszakánként egy bankban takarít, próbál túlélni napról-napra. Azonba egyszercsak feltűnik egy idegen, aki volt sulitársának adja ki magát, és megpróbálja rávenni a bank kirablására, ahol dolgozik.
A film egy összetört lélek drámája, egy a világtól eltávolodott fiú története, aki nem találja az útját, ezáltal könnyen befolyásolható a külső erők által. Az eredeti cím, a The Lookout (a megfigyelő) kettős jelentéssel bír: egyrészt utal Chris magányára, ahogy külső szemlélőként tekint a világra, másrészről a rablásban betöltendő szerepére, neki kell feltérképeznie a terepet ott dolgozóként az akció elött.
A drámából-thrillerbe műfajváltás engem erősen emlékeztett Woody Allen Match Pointjára. Más közös pont is van a két film között, hisz a Christ megkörnyékező fiatal korú bűnözőt játszó Matthew Goode mindkét filmben szerepel. Itt azonban a bűnügyi szál sokkal inkább kötelező kellének érezhető az eladhatóság kedvéért, ami nem is lenne baj, ha nem menne át a végére kommerszbe, egyre több klisét felhalmozva. Chris vak barátja, aki világtalanul is jobban ''átlát'' az embereken, jobban érzékeli a különbséget jó és rossz között, az egyik legérdekesebb karakter, igazán kaphatott volna több teret. Mint a srác családja, illetve ahoz fűződő kapcsolata is. Zavaró, hogy mindezek alaposabb kibontásával egy komolyabb és értékesebb filmet kaphattunk volna...
A színészek alakítására viszont egyáltalán nem lehet panasz. Jó újra látni Jeff Danielst, Joseph Gordon-Levittról is biztos fogunk még hallani. Hogy szerzői filmmel van dolgunk, azért szerencsére érezhető a hangulat személyességéből, ami többek között üdítő színfoltá teszi Hollywoodtól, a Transformers-szerű megalomán blockbusterek mellett.
Értékelés: 75%
