A vasárnapi Oscar-átadáson szúrtam ki magamnak ezt az osztrák alkotást, a legjobb külföldi filmek listáján. Csupán a címe volt az, ami felkeltette a figyelmemet, mert az alapján nem ígér mást, mint egy jófajta bosszúfilmet, és ennél többet a bénázó rtl-es kommentárok sem árultak el. De ez pont elég volt, mert bosszúfilm bármikor jöhet, hiszen a Point Blank-től az I Spit on Your Grave-ig egyszerűen bírom ezt a műfajt.
Az mondjuk várható volt, hogy szomszédaink nem exploitationban gondolkoznak (a jelölést is kizárta volna enyhén szólva), de hogy a végeredmény mennyire más lett, mint vártam, az még európai szemmel is meglepő. És ez jelen esetben egyáltalán nem baj.
A Revanche-ban ugyanis fegyverek helyett a kevés elejtett szó uralkodik, a dühöngés helyett a nem kicsit erős színészi játék, a szomorú vonósok helyett pedig a csend. Ugyanis a mű teljességgel nélkülözi a filmzenét, helyét a kisváros csendje, a belső terek némasága és az erdők nesze veszi át. Ennek eredményeként jön létre a valóságérzet, és erre segít rá a színészek teljességgel őszinte játéka, a mesterkéltség leghalványabb nyoma nélkül. Tényleg hihetetlen, hogy visszafogottságukkal hogyan töltik meg igazi élettel a karakterüket.
Mivel úgy ültem le a film elé, hogy az előzetes információim a beszédes cím volt egyenlő, ezért Titeket sem akarlak megfosztani a mozi felfedezésének szépségétől, így csak pár szóban említem a történetet. Alex egy bordélyházban holmi kidobóember-szerűségként dolgozó idősödő fickó szeretne kitörni szegényes életéből, barátnőjével, az ugyanitt kurvaként dolgozó Tamarával. Egy tengerparti bár felvásárlásáról álmodozik, csajának pedig súlyos adósságait kellene törlesztenie. A kitörésnek pedig mi más lenne a legmagátólérthetődőbb eszköze, mint egy bankrablás.
A film egyik fő erőssége Alex pontosan kidolgozott karaktere. Már az első pillanatban süt róla, hogy tökéletesen alkalmatlan az akcióra. Szereti a lányt, de buta és meggondolatlan, képtelen arra, hogy átlássa egy ilyen szintű cselekedet összes rizikófaktorát. Emellett messze nem a legerősebb jellem. Az egyik jelenetben a barátnőjét az egyik verőember bántalmazza, hogy jobb belátásra térítse és menjen bele egy üzletbe, melynek lényege, hogy a borbélyházas meló helyett, némi több pénzért pénzes szivarokkal kurassa szét magát. Alex beront és lezúzza a fickót, de amikor nemsokkal később a főnöke azt kéri, hogy kérjen bocsánatot és fogjon kezet a fickóval, rövid tétovázás után gond nélkül belemegy. Szóval enyhén szólva sem a 80-as évek Dolph Lundgren-féle akcióhőseinek mintapéldányáról van szó, hanem egy igazi emberrel, tengernyi gyengeségével együtt. Innentől kezdve érezhetjük, hogy próbálkozása csak kudarcba fulladhat, ha komolyabb bűnügyre hajtja a fejét. És nem sokkal korábban azt is megtudhattuk, hogy már ült is börtönben rablás miatt. Az ilyenkor előfordulható szerencsétlen véletlenekbe képtelen belegondolni, és egyik persze be is üt közülük. Mindennek végeredményeként az eset tragédiába fullad, és ennek lesz egyenesági következménye a bosszú vágya.
A helyszín a film második felében átkerül az erdei-vidéki környezetbe, és a táj nyugalma rátelepszik az atmoszférára. A düh el van fojtva, de érezzük, hogy bármikor kitörhet, és ha ez megtörténik, akkor annak csakis vérfürdő lehet a következménye. De hála az érdekes és földhözragadt forgatókönyvnek a történet alakulása kiszámíthatatlan, mindez anélkül, hogy igazi csavarok történnének. Az egész film végig valóságos, nemcsak hangulatban, hanem a szereplők cselekedetei és a történések alakulása szintjén is. A dráma nem tolakodik a néző arcába, hanem csendben, apró gesztusokkal éri el a hatását. És ha hagyod, hogy a film magába szippantson, képes vagy kizárni a külvilágot, akkor működik is.
A film másik erénye, hogy a rendező hagyja, hogy csupán szemlélőként vegyünk részt a történetben, nem akar egyik oldalra sem állítani, hol az egyik, hol a másik szereplő válik kicsit ellen- vagy rokonszenvesebbé. Meglepően nyugodt és visszafogott a film témájához képest a Revanche, és a hasonló alkotásoknál várt mű végi nagy katarzis is elmarad. És ez jelen esetben mindenképp a film javára válik.
Értékelés: 80%
