Bret Easton Ellis szerény véleményem szerint az egyik legnagyobb élő amerikai író. A Camus által ábrázolt nagyvárosi közönyt viszi tovább napjainkra aktualizálva, helyezi Los Angelesbe, ám játszódhatna bármelyik más metropolisban is a világon. A csillogó díszletek közt megbúvó kiüresedés, apátia, az önpusztításba való menekülés mindezek elől, és a mélyen jelen levő vágy egy értelmesebb életre, igaz érzelmekre, melyeknek már nincs helye világunkban. Ezek hatják át, könyvei mindegyikében előkerülnek a drogok, a kokain, a gépiesen végrehajtott szeretkezések, a biszexualitás, az elszemélytelenedés, az igazi emberi kapcsolatok teljes hiánya, a totális nihil. Eddig három műve került adaptálásra, amiből kettő félsikerülten, egy pedig igazán remekül.
Fa.jpg)
gypont alatt (Less Than Zero)
Érdekes kérdés, hogy vajon szándékosan fordították-e félre az eredeti címet, vagy ezzel mélyíteni próbálták. Kissé paradox lett, amikor a történet Californiában játszódik. Mindenesetre a könyv címének magyar megfelelője a Nullánál is kevesebb jobban passzol a hangulatához.
A Less Than zero-t még 1987-ben került feldolgozásra. Mint film megállja a helyét, remek drogdráma, jó visszadva a 80-as évek hangulatát. Clay (hopp, a névrokonom) New Hampshire-ben tanul, a karácsonyi vakációra azonban visszamegy szülővárosába, L.A.-be. Gimis haverjai semmit sem változtak, buliból buliba járnak, drogoznak, kefélnek (erre itt ez a legmegfelelőbb szó)... Clay már kívülállóként tekint rájuk, nem akar újra ottragadni és szétszívni az agyát. Mint említettem, filmileg teljesen rendben van az alkotás. Mint könyvadaptáció kevésbé. A regényben Clay szinte semmiben nem különb barátainál, semmi célja, csak teng-leng a nagyvilágban, kokózik barátaival, nem akarja őket megváltani, mint a mozgóképes változatban. Egy ilyen karakter elképzelhetetlen lenne Bret Easton világában. Ezenkívül a könyv egyik mellékszereplője, Rip a díler majdnem főszereplőnek növi ki magát, az ő drámája a film legerősebb része, ahogy az őt játszó Robert Downey Jr. nyújtja a legjobb alakítást. Nem véletlen, hogy belőle vált egyedül utána igazi sztár, illetve válhatott volna sokkal nagyobb is, ha kevesebb kábítószert vesz magához, és nem járt volna elvonóból elvonóba, jó nagy töréseket okozva pályájában.
Értékelés: 70%
Amerikai pszichó (American Psycho)
Az Amerika Pszichóról is elmondható, hogy önmagában, filmként megállja a helyét. Egy remek thriller, kitűnő színészi alakításokkal, főszerepben Christian Bale-lel. Mint feldolgozás azonban kevésbé sikeres. A főszereplő Patrick Bateman az elagáns, jóképű, művelt yuppie, akiből éjszakánként előjön sötét énje, dühe a világgal szemben, kielégületlenége, és sorozatgyilkosként tevékenykedik. A könyv érdekesen festi le a Wall Street világát, és a főszereplő elképesztően torzult lelki világát. A mű nem véletlenül kavart hatalmas botrányt: a benne szereplő brutalitás nagyjából minden korábban leírt szadizmust, szexuális aberrációt felülmúl, elmegy a legvégső határig, az olvasó tűrőképességét feszegetve. Ehhez képest a film? Vannak benne jócskán durva részek, de meg sem próbálja visszaadni az írott változatban lévőket. Sokkal kevesebb az áldozat, sokszor csak utalnak, de semmit nem mutatnak Bateman tetteiből. Valószínűleg rögtön tiltó listára is került volna a film, ha megpróbálkozik ezzel.
Itt is előkerül a külsőségek mindenek fölé emelése, egy jobban sikerült, elegánsabb névjegykártya már gyilkoló ok lehet. Benne van a gazdagok érinthetetlensége, az előítélet az alacsonyabb anyagi helyzetben levőkkel szemben, illetve azok teljes elszeparálása világukból, a mérhetetlen sznobizmus. Az egyéniségek teljes hiánya, és az ebből fakadó, Bret Easton műveiben gyakran előforduló emberek összekeverése másokkal. Mindezeket pontosan, jól érzékeltetve tárja elénk a film, mely némiképp feledteti az egyébként gyáva hozzáállást az erőszak terén.
Értékelés: 75%
A vonzás szabályai (The Rules Of Attraction)
Egyértelműen ez az a film, mely legjobban visszadja az író világát. A cselekmény egy new hampshire-i egyetemen játszódik (ahova a Nullánál is kevesebb főszereplője is jár), és az ott ''tanuló'' diákok féktelen bulizását, drogozását, szexuális életét és teljes közönyét mutatja be. Victor szerelmes iskolatársába, Sean Batemanbe (talán rokoni kapcsolatban áll Patrick Batemannel?), aki biszexuális és le is fekszik a sráccal, de nem különösebben érdekli, sokkal inkább Lauren Hyndeba van belesve. Ezen hármas segítségével mutatják be az X-generáció minden züllötségét, érzéketlenségét, nem törödömségét, világhoz való viszonyulását. Itt esély sincs már normális életre, érzelmekre, ahol egy lány öngyilkossága se rázza fel a kedélyeket.
Roger Avary rendező, aki annak idején a Ponyvaregény írásában is részt vett, remekül vitte filmre a regényt. Érdekes és szellemes képi megoldásokat alkalmaz, remekül kezeli és variálja az idősíkokat. A színészek is hitelesen hozzák szerepüket, a Dawson és a haverok főszereplője hitelesen alakítja Sean karakterét, a jéghideg, dühös, romlott, de közben mélyen szerethető és emberi fiatalt. Pesszimista és kiábrándító világkép, mely sokáig elkíséri a nézőt, és az egyik legjobb MTV-generációról szóló film...
Értékelés 85%
Bret Easton Ellisnek legközelebb Az informátorok című novellás kötetéből készül mozgóképes átirat. A különálló történetek kisfilmek füzéreként lesznek tálalva, és ezúttal is a gazdagok világát mutatja be a már fentebb leírt formában, ezúttal a vámpírokkal is azonosítva. A fejezeteknek Los Angeles és az egy hetes időszak ad majd keretet. Főszerepekben: Billy Bob Thornton, Winona Ryder, Kim Basinger, Mickey Rouke. Bemutató 2008-ban, addig is itt a poszter:
