Újabb kemény éjszaka a Szigeten. Pár Unicum lecsúsztatása után belevetettük magunkat a Kaiser Chief koncertjébe. Valahogy eddig kimaradt ez a banda a zenei érdeklődésemből, annál meglepőbb volt, hogy mennyi számot ismertem, amiről nem tudtam, hogy az övéké. Baromi élvezetes volt az egész show, nagyon jó fényeffektekkel. Hát, igen, sötétedés után jobban üt egy koncert, mint délután 3-kor. Előtte még belehallgattunk Kispálba, és azt hiszem, továbbra sem tudom és valószínűleg nem is fogom megkedvelni.
Koncert után csak egy gyors sör fért bele, mert rögtön kezdődött a Jamiroquai. Lehet írni az anyázó kommenteket, de szerintem baromi kínos volt az egész. Eddig még nem volt szerencsém a zenéjükhöz, de az egész nagyon lágy, nagyon nyálas, nagyon poppos volt. Komolyan mondom, hogy úgy éreztem, mintha Justin Timberlake-en lennék, vagy nem tudom. A közönség nagy része valószínűleg azonban nem így gondolta, mert még a Nagyszínpaddal szemben lévő Arany Ászok sátornál is álltak az emberek (én is csak ebből a távolságból bírtam elviselni).
Az éjszaka hátralévő részében szinte végig bóklászás, belehallgatás Neoba, lazulás a VOLT sátorban. Ennyi, de ez így is reggel hatig tartott...
